AZ ELHÍZÁS BETEGSÉG! A MAGYAR, A VILÁGON A 4. LEGELHÍZOTTABB NEMZET, MÉGIS AZ INFLUENZÁTÓL JOBBAN TART?

„Európában az első, a világon pedig a negyedik legelhízottabb nemzet vagyunk, csak az Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland tudott megelőzni minket, derült ki egy idei OECD-jelentésből. Az ijesztő számok alapján Magyarországon a felnőtt lakosság jelenleg több mint kétharmadát érinti a túlsúlyosság vagy elhízottság valamilyen formája.

A KSH ennél valamivel megengedőbb: a 2016-os egészségjelentésük szerint a felnőtt lakosság 58 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. Márpedig a statisztikák szerint a túlsúly és az elhízás – vagyis a magas testtömeg-index – a magas vérnyomás után a második legnagyobb élettani kockázat a magyarok körében, a felnőtt lakosság egészségveszteségének 9 százalékáért felel, és hasonló arányban érinti mindkét nemet.

Bár az elhízás csak 1960-ban jelent meg önálló betegségként a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában, a 20. század második felében világméretű egészségügyi problémává vált. Ennek ellenére az emberek többsége – nem csupán Magyarországon – nem kimondottan betegségként, hanem egyfajta állapotként tekint az elhízásra.

És most érkeztünk el a felmérés legmeglepőbb pontjához: a megkérdezett magyar anyák az elhízástól féltik legkevésbé a gyerekeiket, a válaszadók kevesebb mint fele tart attól, hogy a fia vagy lánya túlsúlyos lesz – óvatosan megismétlem: a világ negyedik, illetve Európa legkövérebb országában.

A szülői félelmek top10-es listáján még a nátha és a megfázás (53 százalék) is megelőzi az elhízást (44 százalék), hiába tehető az közvetlenül felelőssé például a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a cukorbetegség kialakulásáért. Közben a felmérésben részt vevő anyák 96 százaléka azt is gondolja, hogy tud tenni az elhízás ellen – ez a szám megfázás esetében 87 százalék.

A magas testtömeg-index – vagyis a túlsúly és az elhízás – a KSH 2016-os egészségjelentése szerint a második legnagyobb élettani kockázat, illetve a negyedik legnagyobb veszteséget okozó kockázati tényező a magyarok körében.

A KSH adatai alapján az is kijelenthető, hogy lényeges különbség van a nemek között: amíg a nők 49 százalékának, addig a férfiak 62 százalékának volt magas a testtömeg-indexe 2014-ben.

Korcsoportok szerint a fiatal nők 23%-a, míg a fiatal férfiak 39%-a volt túlsúlyos vagy elhízott. A életkor előrehaladtával ez az arány egyre nőtt, a középkorú nők 53%-a, a középkorú férfiak 71%-a, valamint az idősebb nők 65%-a és az idősebb férfiak 72%-a volt túlsúlyos vagy elhízott" – írja a 2016-os egészségjelentés.

A túlsúly és az elhízás négy olyan betegségcsoporttal hozható összefüggésbe, amelyek vezető okai a magyar felnőttek egészségveszteségének. Ezek pedig a következők:

• a keringési rendszer betegségei (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 21 százalékáért felel),
• a cukorbetegség (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 3 százalékáért felel),
• a daganatos megbetegedések (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 19 százalékáért felel),
• valamint a mozgásszervi betegségek (a felnőtt lakosság egészségveszteségének 10 százalékáért felel).

Ahogy a zárójelbe rejtett számok is mutatják, a fentiek közül a keringési rendszer betegségei és a daganatos megbetegedések jelentik a legnagyobb veszélyt. Hogy mi a baj a keringési rendszer betegségeivel? Elsősorban az, hogy vezető halálok mindkét nemnél. A szív- és érrendszer megbetegedései voltak felelősek az elvesztett egészséges életévek egyötödéért, és mindkét nem esetében ezek a legtöbb egészségveszteséget okozó tényezők. A rosszindulatú daganatos betegségek közben – hasonlóan a keringési rendszer betegségeihez – az összes egészségveszteség közel egyötödéért voltak felelősek.

A Pécsi Tudományegyetem Gyermek Prevenciós Központjának kutatása arra világít tehát rá, hogy mennyire mástól féltjük a gyerekeinket, mint ami valóban aggályos. Olyan dolgoktól tartunk a leginkább, amelyek nagy eséllyel gyógyíthatóak (csonttörés, mandulagyulladás, influenza, bárányhimlő stb.), a hosszú távú következményektől pedig kevésbé félünk.

Pedig az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet által októberben közzétett eredmények szerint nagyjából 20 ezer súlyosan elhízott gyerek élhet ma Magyarországon, a középiskolás évek végére pedig átlagosan minden 30 tanulóból 1 súlyosan elhízott.

A II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika obezitáscentrumának igazgatója, dr. Szabó András szeptemberben azt hangsúlyozta: Magyarországon a 18 éven aluli kamaszok 20-25 százaléka elhízott, ami azért aggasztó arány, mert ezeknek a gyerekeknek a 80 százaléka felnőttkorában is túlsúlyos lesz. Szabó a gyermekkori elhízásért a mozgásszegény életmódot, valamint az iparilag feldolgozott, adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek, zsírban gazdag ételek és a fölösleges, extra szénhidrátok mértéktelen fogyasztását tette felelőssé.

Az igazgató kiemelte: a túlzott kalóriabevitel nemcsak azért okoz gondot, mert a 20. század végére az emberek által végzett fizikai munka minimálisra csökkent, hanem azért is, mert az evolúció során, az esetleges éhínségek idejére, szervezetünk energiaraktározásra rendezkedett be, vagyis a genetikai állományunk szerint az elfogyasztott mennyiségnél jóval kevesebb táplálékkal is fedezni tudnánk a napi energiaszükségletünket. Szabó szerint a szigorú kalóriamegvonásos diéták nem hatékonyak, mert a gyerekek könnyen visszahízzák, amit leadtak, érdemes inkább pszichológust bevonni a probléma kezelésébe.

Az elhízás ráadásul nemcsak a fentebb ismertetett betegségek kialakulásának kockázatát növeli, hanem például rontja az ízlelést (ezt egérkísérletekkel bizonyították a Cornell Egyetemen), illetve depresszióhoz is vezethet, különösen a nők esetében (ám az ausztrál és brit kutatók egyúttal azt is megállapították, hogy a túlzottan vékony férfiak is különösen hajlamosak a depresszióra).

A Stanford Egyetem egyik sebésze, John Morton – aki néhány éve gyomorszűkítő műtét előtt és után tesztelte a páciensek ízérzékelését – szintén arra jutott, hogy némi fogyás után a súlyproblémákkal küzdők jobban érezték az ízeket, mint korábban. Morton a tudatos táplálkozás lelkes híveként éppen ezért azt javasolja: lenyelés előtt nagyon alaposan rágjuk meg a falatot, illetve élvezzük ki jól az étel látványát és illatát is, mert nem csupán az étel mennyisége okozhat örömet és elégedettséget.” index.hu